Kezdjük az elején...
Kedves Bloglátogató!Köszöntelek Nálam! Ez a blog szóljon minden Nőnek!Hogy miért is hozom létre ezt a Blogot? Hamarosan kifejtem...Kezdjük az elején...Magyarországon születtem ezelőtt 36 évvel, szüleim második gyerekeként. Testvérem és köztem 11 év korkülönbség van(később majd megérted ezt miért emelem ki) . 4 éves koromban Endokrinoligia betegséget diagnosztizáltak nálam, ami életem végéig gyógyszerekkel kezelhető. Amikor öt éves koromban megkérdezték mi szeretnék lenni? A válaszom egyértelmű volt : Anyuka !Mindig is így életem az életemet. A nővérem gyorsan férjhez ment , ahogy az összes unokatestvérem is. Majd mindenki pikk pakk teherbe is esett. Tehát ez volt a példa. Fiatalon férjhez menni, aztán gyorsan gyereket szülni. Ezen a pontban Andersen becsukta a meséskönyvet...A diákkori szerelmem megcsalt, amikor én már Nő rokonaim után szabadon , az esküvőt terveztem. Ez volt az első pofon...Aztán jött a többi. Elkeztdem élni a húszas éveimet. Mentem bulizni , szórakozni. Mindvégig szem előtt tartva leendő gyermekem apját keresem. Eltelett pár év, megismerem az első férjemet(bár elkerültük volna egymást...)Az elejétől fogva egy borzalmas kapcsolat volt, utólag jöttem rá én is. Három havonta szakítás , aztán mégis együtt , de jaj mégsem! Huszonhét éves lettem, amikor épp újra együtt voltunk.Már magam sem tudom hányadiki szakítás után, amikor a nőgyógyászom azt mondta, most vagy soha! Most jó minden...Lábjegyzet: addigra már volt kettő műtétem. Egy abrázió(polip) és egy Konizáció (P5 keneteredmény).Most tökéletes , meg tudja a betegsége...... kellene egy gyerek! Hazamentem ezzel a hírrel. Döbbenet, sokk hatás aztán a válasz: Jó akkor elveszlek, de akarok beszélni az orvossal!Igen tudom mire gondolsz. Itt kellett volna visszafordulnom és azt mondanom , hogy nem ebből én nem kérek. Nem tettem. Fiatal voltam és gyerekre vágytam, ahogy mindig is. Elmentünk az orvoshoz aki elmagyarázta, miért is pont most van itt az idő. Megértette, legalábbis úgy tett. Elvett, de ebbe inkább nem mennék bele. Végig csináltam minden vizsgálatot, és jöhetett az éles bevetés ahogy az akkori orvosom hívta. Azt mondta én most jó vagyok, itt egy hónapon belül gyerek lesz. Nem lett...Öt hónap sikertelen probálkozás után, amikor körülöttem már minden Nő teherbe esett, még olyan is aki nem akart...Sírva hívtam fel az orvost. 5:0A válasz csak annyi volt: Azonnal kérek egy spermavizsgálatot.Én intéztem el neki, mert ő nem akarta. Mert biztos nem nála van a hiba!Az eredmény gyakorlatilag steril. Nagyon kevés az élő spermium, ami van az is lassú. Mit éreztem én ekkor? Kövezzetek meg bátran! Megnyugvást. Nem velem van a baj. Nem én tehetek róla . Nem az én betegségem. Csak a lombik jöhet szóba, oké rendben csináljuk. Elmentem a nőgyógászhoz, a férjem papírjaival. Sosem felejtem el azt a napot. Elöttem egy (nem akarok megbántani senkit!) majd százkilós hölgy volt, a száz kilós férjével, és az akkor talán két éves gyermekével, aki már akkor volt vagy negyven kiló. Boldogan jött ki. Én sírva mentem be. Sírva adtam oda a papírt, és sírva néztem a monitort, ahol láttam ,egy új életet kezdetét. Az előttem lévő enyhén túlsúlyos hölgy másdik gyermekét várja. Az orvosom elvette tőlem a papírt, kikapcsolta a monitort és leült a székre. Majd csak ennyit mondott : bassza meg! Hát innen indul az én "MajdnemAnyaságom" Ha Te is hasonló cipőbe jársz kérlek tarts velem ezen a rögös úton!
